Utolsó simítás

Nyikk!

Nyikk!

– Azt hiszed, hogy okos lehetsz, miközben folyton egy felsőbbrendű faj prédája leszel?
– Férfi vagy.. szokj hozzá.

XVI. fejezet – Jó Éjt

Az, hogy arra a kérdésre, hogy: "Jól vagy, drágám?" csak az a válasz, hogy bizonytalanul felemeli a közéső úját, rádöbbent, hogy ma egyikünknek sem lesz orgazmusa. Persze magam nevében nem beszélhetek.

Három shotot kapott, ráadásul abból, amit ő hozott. Már több, mint fél órája vezette a porcelán buszt, amikor végre le tudtam venni a nagrágját és szépen betakargattam.

Képzeld el haver, hogy amikor az aznapi csajod hallucinációk közepette térdelve hódol a Végtelen Tölcsér Istenének, míg Te épp jól szórakozol a két kézfejed által formált bábjátékban előadott a szexualitás manapság euro övezetben elfogadott vázlatán (előjátékkal és kiskifli-nagykiflivel együtt), vajon mennyre vagy alkalmas párkapcsolatra?

Szerintem még mindig vicces, főleg azért, mert nem látta.. tudod milyen érzékenyek a mai csajok. Ha belegondolok, hogy Ők a jövő anyanemzedéke.. - főleg, ha hozzáteszem, hogy Ők lesznek a feleségeink, jobb esetben a szeretőink (feleségeink mellett, mint rendesen), - akkor az jut eszembe barátaim, hogy rohadt hosszú út áll még előttünk a hererák, gégemetszéses tüdőembólia, málynagyobbodás vagy az örök favorit, a szívinfarktus győzelméig!
Persze ezt is embere válogatja.
Van, akinek születésekor már megvarrták azt a kényelmes, meleg papucsot, amit alig vár, hogy felölthessen.
Legyen Boldog!

Nekem ez nem adatott meg.
Ezért fordulhat elő, hogy a vésztartalékból kibányászott óvszer ma nem kerül felhasználásra. Meg a Jó Szívem miatt!

Viccelek. Valaki csak érti.

Már alszik, vagy Oscar díj-gyanus technikával imitálja.
Megnéztem. Az óvszer megúszhatja.
Egyelőre.

Jó éjt.

(Egy óra mulva.)

Zihál, mint egy gőzturbina az ágy szélén ülve.
– "Az lenne a legynagyobb segítség, ha aludnál.." - lihegi.
Na, drágám, Te sem fogsz pénzt adni többet Jagermaister-ért, az tuti!
– Fedüdj le, betakarlak..!
– "Próbálok.."
Jól van szívem.
Nekem mindegy, csak segítenék. Nagyon szívesen. A gumit már rég lehúztam a holnapi vásárlási listáról.
Végre ledőlt. Fekete tanga és fekete "felső" van rajta, tudod, abból a fajtából, amelyiknél azt szokták mondani, hogy "Nem veszek alá melltartót.. Nem hordok! Nem képzeled!"
Nem képzelem, csak eszembe jut kisbogár, hogy ha nem fogsz ki egy nagyképernyős, újnégykarikás-autós, igazán jó  partit, akkor ezek rehabilitációjára bizony nem fogja funi a rezsi mellett. Éppen ezért mondom, hogy használd ki, amíg még észrevesznek, mert utána bizony nagyon le kell tolni a lécet!
Persze, ha lesz léc..

Mi lenne, ha belegondolnál, hogy hat perc mulva ötvenöt éves vagy és lesed a gyerekeid óhaját. Próbálsz pedálozni, de ezt a tempót még négy ilyen kemény igásló sem bítná, mint amilyen Te vagy.
Lassan leszoknak rólad.
És akkor jön a neheze. Amikor egyedül maradtál, mert a férjed, a "hű társad" vagy belefulladt az alkoholba, vagy elvitte egy nagyobb seggű, vagy meghalt, mert kissé komolyan vette az életet melletted.
A gyerekeket kiröptetted, és már csak lesheted az etetőt.. hiba teszel bele bármit. Ők nem röppennek vissza. Mindenki más persze igen. Ezekre a lecsúszott, özvegy, vagy alkoholista mókusokra pazarolod a fel nem használt szeretet-tartalékaid.

Szóval ezért mondom Neked, Drágám, hogy aludj jól és pihend ki magad nalám.
Próbáld értékelni ezt a nyugodt, bár kétejekkel teli pillanatot.
A fűtés remek. Akár meztelenül is alhatnál.. de persze csak akkor, ha ez volna a kívánságod.

Te, haver!
Észerevetted, hogy mennyire kevés nő tud/akar mesztelenül aludni?!
Ezen már sokat gondolkodtam.. sokat nem, de egyszer már eszembe jutott.. talán.
Tehát miért van ez? Talán szégyenlik a testük az aktus után? Vagy fáznak csupán?
Ezt nem hiszem, nem fázhatnak.
Miért nem bújnak csak simán? Azért, mert horkolunk?
Drágám!
Mindig horkolni fogunk, nem érted meg?!
Vagy akkor már mindegy?! Ez a Nők életének velejárója, hogy nem tudnak aludni?
(Szar) Lehet.
Jobban lett, vagy sem, végül is 03:52-kor azért csak rám csúszott. Többyire ezért jött ugyebár.
05:02-kor pedig el is ment.. mintha ott se lett volna.

Nyikk a képre!

Land Of Confusion - by Disturbed

I must have dreamed a thousand dreams
Been haunted by a million screams
But I can hear the marching feet
They're moving into the street

Now, did you read the news today?
They say the danger has gone away
But I can see the fire's still alight
They're burning into the night

There's too many men, too many people
Making too many problems
And there's not much love to go around
Can't you see this is a land of confusion?

This is the world we live in
And these are the hands we're given
Use them and let's start trying
To make it a place worth living in

Oh, superman, where are you now?
When everything's gone wrong somehow?
The men of steel, these men of power
Are losing control by the hour

This is the time, this is the place
So we look for the future
But there's not much love to go around
Tell me why this is a land of confusion

This is the world we live in
And these are the hands we're given
Use them and let's start trying
To make it a place worth living in

I remember long ago
When the sun was shining
And all the stars were bright all through the night
In the wake of this madness, as I held you tight
So long ago

I won't be coming home tonight
My generation will put it right
We're not just making promises
That we know we'll never keep

There's too many men, too many people
Making too many problems
And there's not much love to go round
Can't you see this is a land of confusion?

Now, this is the world we live in
And these are the hands we're given
Use them and let's start trying
To make it a place worth fighting for

This is the world we live in
And these are the names we're given
Stand up and let's start showing
Just where our lives are going to?

– Nem az számít, hogy hányszor veszel levegőt, hanem az, hogy közben hányszor akad el a lélegzeted..

- Egyszer tuti.

XV. fejezet – Tűz

Itt ülünk a tűz körül mindannyian. Már rég besötétedett. Az öreg csak mondja. A történeteit meséli felszólító módban.
Bőrét vörösre, barnára, sárgára festi a lángok fénye.
Így hiteles igazán. Mintha mindenki lenne egy személyben.
Haja is színváltós. Azt mondja.. ÉBREDJ.
A pipa a kezében. Úgy buzdít, ahogy azt EGY ember nem teheti meg.
Zene szól. Hangos és egész kórusok zengik a dalt. Mind azt leheli: "Elég mély az éjesza, hogy végre felkelj!”
"Gyere menjünk!.. gyere velünk! Énekeld!!"
Együtt megyünk, repülünk.
Énekeljünk!

Mindenki.

Spirálisan felfelé. Micsoda éjszaka! Micsoda élet.

A zene.
A dal.

Végig kell csinálnom már. Belekerültem. Már fáj, de ez szabály.

Vége.

Csak engem néz. A törzsfőnök.
Mit akar tőlem a szürke szemeivel, amikben nemcsak a lángok tüze ég? Van ott még valami. Valami sokkal erősebb fény:
– "Hiszem, ha valaki sokat LÁT életében, az nyomot hagy." - mondja.
– Én is épp erre gondoltam. - tűnődöm félhangosan.
– "Ha olyan öreg lennél, mint én... hmm.. mármint öreg lennél. Akkor értenéd is."
A pipát felém nyújtja.. elfogadtam.
– Meghalok? - kédésem alig jutott át a füstön, már jött is a válasz.
– "Persze."
– Rendben. Most rögtön?

Csak bólintott.

Belenéztem a szemébe.
Mély volt, mint a legsötétebb éjszakák. Az igaz, hogy fáztam, de olyan volt, mint a nagyapám kezét fogva, vacogva csodálni az augusztusi csillaghullást: Megérte.

– "Nem akarsz már beszélgetni?" - suttogja mosolyogva.
– Van közös témánk?
– Bármi, amire kíváncsi vagy.
– Miért áll pillanatokból az élet?
A szelíd mosoly máris vigyorrá szélesedik.
– "Hogy mindegyikben megkűzdhess a következőért."

– Ez tényleg kedves. - mondtam neki kissé sértődötten.

Már csak ketten vagyunk a tűz körében.

– "Be sem mutatkoztunk. A nevem nem érdekel?"
– Te vagy az ördög, nem?
– "Talált."

– Az Élet nem Habostorta.
– Nem?

XIV. fejezet – Baleset

Az olcsó téligumik vad dobolása szűrődik át az éjszakai jazz adó lágy dallamain, miközben az üres rakpart sárga fényei suhannak el a tükörben. A túlpart is kihalt, csak egy sötét taxi dolgozik már. Halkan zúg a fűtés, a kasznit dobálja a csillogó aszfalt.
Hova is sietek ennyire?
Ja, igen! Minha egy lánynak írtam volna, hogy végeztem bent.. Végeztem.
A többiek az egyik legnagyobb partnerünk által szervezett év végi bankettre mentek a város legelegánsabb éttermébe, így a délutános műszakom éjszakaivá változott. Megesik az ilyesmi, csak épp nem gyakori, hogy egy személy nyakába szakadnak több órás feladatok. Mind azonnal kell. A pánik szele megcsapott , de sikerült szembenéznem vele. Felülkerekedtem. Már csak emlék.
Spiccesen jöttek meg a vacsoráról.. részegen. Együttérzésükről biztosítva megkínáltak egy pohár itallal. Beszélgettünk. Rágyújtottunk. Rátöltöttünk. Míg elfogyott.
 
A zenétől elváló hangszínű kondulás a zsebemből jön.
Nolám! Még fent van hajnalok hajnalán? Ha válaszol, biztosan át is jön. Vagy csak írt egy mentegetőzőn elutasítót? Vajon mire fog hivatkozni? Arra, hogy fél négy? Például.
Ügyetlenül kikotrom, a kocsi megbillen. Hoppá, bal kézzel korrigáltam.
Egy baritonra színezett hang üvölt fel a feljemben:
Jó estét Hölgyeim és Uraim!
Kollégám és jómagam az évente megrendezésre kerülő ámukfóverseny idei helysznéről jelentezünk élőben! A mai egyetlen versenyzőnk a piros tankkal száguldó ittas elmebeteg, aki veszett iramban, hirtelen kormánymozdulatokkal próbálja a pályán tartani járművét. Rally a javából DRÁGÁIM!
Egy szájhúzással kikapcsolom a közvetítést. Nem vagyok részeg! Csak egy ágyat szeretnék. Lehet üres is, legfeljebb kialszom magam.
"Oéé, ájjlövök? ee ohha foxg ed neved repülni..I%"
Micsoda?! Remeg a kezemben, egy pillantással nem tudom elolvasni rendesen a vakító kijelzőt.
A mellemhez szorítom a telefont, hogy tompítsak a rászkódáson, mostmár jobb.

Nem szól a zene.
Sípol minden. Nem férek el. Hol vagyok? Üvegben. Egy üvegkupacban bezárva. Szorítás. Sárga rongy forrón és szürkén csurog az ülésre és az ölembe. Biztosan a szélvédőn át tört utat magának és azon túl is folytatódik. Egy dobozban.
Nem érzem a vállam.
A sípolás dudálássá változik. Levegőt! Nem kapok levegőt. Érzem, hogy a millió szilánk ragacsos arcomra tapad, ahogy szabad kezemmel próbálom kitörölni szememből ezt a bűzt.
A szőke rongyból ömlő sötét lében tocsog a nadrágom és a kabátom.
Mi ez a kürtszó?!
Nem nyomom a dudát.
Zihálva próbálom felemelni a fejem. De nehéz. Valami folyik a számból.
Alig látok.
A kristály pókháló túloldalán, egy fehér roncs parkol az orromtól fél méterre, furán ferdén megdőlve. Egy kabát van a kormányon. Mozog.
Baleset történt? Autóbaleset! Így esett..
Ne dudálj már, mindenkit fellármázol! - gondolom mondani. Valójában csak egy elnyújtott morranást hallok a fejemben.
Várj, mindjárt segítek.. de hogy?
Az nem doboz.. A rongy szemmagasságban egy babarózsaszín gyerekülésben ér véget.
Hogy férhet ki egy ilyen az első ülések közt és a másik roncs ablakán?
Vajon erre a kérdésre mit válaszolna az ajándékkatalógust szorongató eladó az autófelszerelési osztályon? Vagy ezt a gyerekosztályon adják?
Hitrelen kialudt a felefonom fénye, amit még mindig a jobb kezem roncsai tartanak felfelé. A másik kezemmel megtörlöm és nyomok rajta egyet. Lássuk csak..

"Oké, átjövök, de sokba fog ez neked kerülni..:)"

- Te voltál már úgy, hogy tudod, hogy nem szabad, de mégis csinálod és nem bírod abbahagyni?
- Te jó Ég, hát erről szól az életem!

Arcvonásképző

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik,
és el is jutott a nyugalmas ágyik,
még megkérlel, hogy ne menj el, mesélj.
Így nem szökik rá hirtelen az éj,
s míg kis szive szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:

Így kérünk:
Ülj le közénk és mesélj.."*

és
Így kérünk:
Menj le egy sörér'!

* József Attila: Thomas Mann üdvözlése - részlet

A kutyák nem tudják

A kutyák nem tudják, mit, miért teszek,
a lányok nem vetik rám tekintetüket,
apa voltam, vagy csak puszta remény,
azt gondolod, te kérdezed? Pedig nem: én.

Fáradt, öreg fák is, kint a szigeten,
úgy tűröm a vihart, mi szaggat szűntelen.
Hol van már a kéj és az a nagy szenvedély,
mely folyton hajott előre, forrón, mint az éj.

Nem vagyok én az már, ki nemrég még voltam,
senkinek családja, de mindenkinek paplan.
Jóbarátom, hidd el, gondolhatsz te bármit,
Nem lehetek mindaz, ami neked számít.

Ha megismernél egyszer, csak valahol az úton,
nyugodtan fordulj el, vagy ölelj meg.
A kutyáknak nem, csak a te füledbe súgom,
azt, hogy rég mennyire szerettelek.

Már csak így nézhetlek, távolról, merengve,
a közös évektől megbetegedve,
senki nem jöhet már, olyan, ki nekem voltál:
s, ezzel keserű szívemen újabb sebet hagytál.

Feladni, s feledni.. az az egyetlen út,
újra reménnyel élni.. hagyni a háborút.
De mivé lennék így hát, búsan – boldogan?..
ha nem lennél velem te, a jobbik oldalam.

– Nem az a kérdés, hogy miben hiszel, hanem az, hogy AZ hisz-e benned..

XIII. fejezet – Levél a Mikulás Bácsinak

Mikulás Bácsi Úr részére
Északi Sark, valahol
Tárgy: kívánságaim
Hivatkozási szám: 05/D/1/204

Tisztelt Mikulás Bácsi Úr!

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani, hogy Ön - a közhiedelemmel ellentétben -  valóban létezik:

Köszönöm szépen!

Ezek után pedig nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az alábbiakban leírtak kifejezetten magán jellegű kérések, ezért azok - az érdekeltek közös, írásbeli beleegyezése nélkül - semmilyen formában nem publikálhatók; ennek megszegése jogi következményeket von maga után.

Miután levelem jogállását tisztáztuk, rátérek a kéréseimre.

1. Ne kelljen szerdán meghalnom. A szerda szar nap.

2. Ne kelljen csalódnom egy barátban. Legalábbis többet ne!

3. Ne kelljen attól félnem, hogy elszalasztok valamit. Már így is sok mindent elszalasztottam.

4. Ne kelljen vizsgáznom többet. Bizonyítottam már, többet, mint kellett volna.

5. Ne kelljen azon töprengenem, hogy mi a helyes. Csak hadd tegyem, amit tennem kell!

6. Ne kelljen olyasmiket kérdeznem, amikre nem akarom hallani a választ. Más se kérdezzen!

7. Ne kelljen várnom valakire. Egyáltalán nem akarok várni. Senkire. És egyáltalán: várni.

8. Ne kelljen úgy éreznem néha, hogy érzek valamit. Valamit, amit nem akarok érezni.

9. Ne kelljen elmagyaráznom, hogy mit gondolok. Ha nem megy egyből, inkább hagyjuk.

10. Ne kelljen úgy tennem, mintha.. holott egyáltalán nem úgy van.

11. Ne kelljen sajnálnom másokat. Legyen elég ha segítek nekik!

12. Ne kelljen eltöprengnem, mi lett volna ha..? Nem úgy lett és kész: Máshogy, és ez a jó.

13. Ne kelljen azt mondanom, ami nem úgy van. Továbbra sincs hazugság!

14. Ne kelljen mindenemtől megfosztva éreznem magam. Mégha mindenem oda is adtam.

15. Ne kelljen látnom, hogy valaki kerüli a pillantásom. Lássam a szemeket!

16. Ne kelljen többet levelet írnom a Mikulás Bácsi Úrnak. Magam változtassak!

17. Ne kelljen türelmesnek lennem. Mindezt most akarom!

18. Ja, és ne kelljen szerdán meghalnom. A szerda szar nap. Vagy már mondtam volna?

Köszönettel:

Töki

– Ha azt kérdezem, hogy tudod-e, de megígérem, hogy nem kérdezek erről többet, mit fogsz válaszolni?
– Azt, hogy tudom.
– És ha nem ígérem meg?
– Akkor lehet, hogy bevallanám.. hiszen barátok vagyunk.

XII. fejezet – Nem

– Tudod, hogy naponta hány jelenlévő embernek és a nem jelenlévő emberek számodra megtanított szabályainak kell megfelelned?
– Nyilván nem pontos számra vagy kíványcsi, de ha így belegondolok, lényegtelen. A kérdésben benne van, hogy úgy gondolod, hogy soknak.. és? Az életben vannak bizonyos kötelezettségeink.
– Igen? Mondj egy példát!
– Hát.. ez egyénileg változik, de itt van például a vallás a maga parancsolataival, a munka a folyamataival, a hobbik a szabályaikkal.. sok minden.
– Ezeknél általánosabb kötelezettségeink is vannak.. gondolkodj!
– A gyermeknevelés.. a fejfenntartási ösztönünkből fakad.. a társas életszemlélet, melynek következménye, hogy az ember nincs egyedül.. a testünk és lelkünk igényei. Élelem, sport, szórakozás, szex.
– Már közeledsz, de ezek még mind távolabbiak, mint amire én gondolok. Ezek mind egyfajta cselekvésünknek következményei. Mi az ami összeköti az általad felsoroltakat?
– A szándék?
– Majdnem. A pozitív szándék. A legfőbb kötelezettség.
– Az elfogadás kinyilvánítása? Miért pozitív?
– Az emberek - mert társas lények - valamikor réges-régen eldöntötték, hogy az egyetemleges szándék-számegyenes két végpontja közül az Igen lesz a pozitív, a Nem pedig a negatív. Az Igen jelenti az elfogadást, a beleegyezést, a segítségnyújtást, az engedélyezést, az akadálytalanságot, a reményt, a fejlődést.. a megalkuvást, az árulást, a háborút és a pusztítást. Az Igen a játék, és a divat, a tetszeni vágyás. Az ösztönök.
– Ez önmagában is elég végletesen hangzik. És a Nem?
– Ők ketten az alfa és az omega. A fekete és a fehér, az Igen a zöld pipa, míg a Nem egy vörös kereszt a monitoron. Ők ketten a tiszta akarat, a döntés, minden más, ami köztük van, csak politika és időhúzás. Pedig nem kellene így gondolnunk a Nem-re.
– Miért? Minek definiálod a Nemet?
– A Nem a kételkedés, a tagadás, a cinkosság, a logika, az ész diadala az ösztön felett. Gerinc, büszkeség, makacsság, önmegtartóztatás. A Nem maga a forradalom. A Nem az erő. Az erő, ami legalább egy pillanatra megállít és gondolkodásra késztet.
– Ezt hogy érted?
– A rengeteg Igen mind a beilleszkedésünket szolgálja. Megalkuszunk mindennel és mindenkivel, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy mit is akarunk valójában. Mindenre Igent mondva elsodródunk, mert legalább így nem vagyunk egyedül. Beleolvadunk az arctalan birkanyáj szürkeségébe, ahogy egyik a másik után ugrik egy sziklapárkányról a halálos szakadékba, csak azért mert a kollektív tudat feltett egy talán hibás kérdést, amire – megszokásból, vagy csak figyelmetlenségből – automatikusan Igent válaszoltunk. Az "Ugye elhiszed, hogy boldog leszel, ha ránk szavazol, minket választassz, vagy ezt-meg-ezt megveszed?" kédésre hipnotizáltan nyitjuk a pénztárcánkat.
– Az Igen biztonságos.
– Többnyire az. A Nem viszont valami egészen más. A Nemre emlékezni fognak. Soha sem felejtik el, ha megtanulod megfelelően alkalmazni.
– Hogyan?
– Próbálj szorongás nélkül Nemet mondani, úgy, hogy ne érezd rosszul magad miatta. Ha megtanulsz mosolyogva Nemet mondani, talán nem leszel népszerű, de annál emlékezetesebb. Bátor, kihívó, igaz és szabad.

– És, ha mosolyogva Nemet hallani?

– Akkor boldog.

- Nem vagy éhes?
- Úgy örülök, hogy rákérdezel!

XI. fejezet – Ki nevet a végén? (Mindenki)

- Nem megyünk ki a Shell kútra?
- Mire gondolsz? Te meg rólam akarsz írni? Mindig ettől féltem.
- Akkor nem kajálunk?
- Hát, szerintem nem.
- Egy szelet kenyeret sem vágunk le?
- De hogy?
- Levágsz valamit, vagy behozol két kenyeret, aztán itt bent szétkapjuk.
- Hát ez nem valami feltűnő eljárás, mi?
- Senki nem fogja szűrni, ne parázz.
- Mondjuk én is meg tudnék enni egy kiló kenyeret egyedül..
- Ez meg kapcsolja már ki a gépet!
- Pont erre is gondoltam, húzd ki a dugót a ’csába!
- Most akkor kajálunk, vagy nem?
- Hát nem, az lett a végeredmény. A Shellre kell kimennünk kajáért.
- Nekem?
- Szerintem is.
- Jó, akkor meghívsz egy pizzás táskára!
- Még neked vannak elvárásaid?
- Mér’, neked?
- Jó akkor hozzál három pizzás táskát, vagy tizennégyet..
- Rólad ír.
- Meg rólad, de az előző értelmes gondolat volt.
- Miért, az előző az mi volt?
- Az egy nagyon értelmes gondolat volt.
- Pontosabban?
- Meghívlak egy csomó pizzás táskára, meg két liter üdítőre.
- Húbammeg! Nekem kell kimennem?!

(…)

- Miért is kellett enni, húú de szar volt.

Engem nem zavar, hogy vagyok.
Téged?

X. fejezet - Nyolc rossz perc

Csak mered rám azokkal a rémült, könnyes szemekkel. Most nem csábítóak, mint rég. A sminkje elkenődve.. ha látná magát, biztosan kimenne a mosdóba. Persze épp nincs abban a helyzetben, hogy rendbe hozza a folyton kínosan ápolt külsejét.
A nedves szemein kívül nem látok mást belőle. Az arcát eltakarja a fehér oxigén maszk, haja kusza kócként tapad mindenre. A rázkódás, a zaj betölti a teret. Érzem a hideg gázt áramlani a torkomon keresztül. Száraz és édes, mint a fagyott kockacukor.
Már senki nem sikoltozik. Halkan imádkoznak.

Két napja bevallotta, hogy gyermeket vár.
Én nem akartam felnevelni más "fattyát" - ahogyan nagybátyám emlegetni szokta a házasságon kívüli gyermekáldást -, mégis beleegyeztem, hogy utazzunk haza együtt, hadd gondolkodjam még pár napot a jövőről.. Elvégre "olyan régen nem láttuk egymást", és persze "még mindig ugyanúgy szeret" - így próbált győzködni, főleg önmagát nyugtatva.
Apropó: A szeretet és a gyűlölet tényleg rokon érzelmek? Azt hiszem igen. Létezik a "kisördög" az ember jobb válláról súgva a csábító gonoszságokat? Ha igen, akkor nálam értő fülekre talált.
A kicsinyes büszkeségem sérült abban a szállodai szobában a tengerparton azon az estén, vagy talán csak sértve és átverve érzem magam a hazugságok és a felesleges utazás okozta időveszteség miatt.. netán még mindig szeretem őt a szökése és az időközben begyűjtött kis "fattya" ellenére.. Már nem olyan fontos.
Legalábbis itt és most már nem.

De tudja szorítani a kezem, amit olyan könnyen elengedett!
Ilyenkor bárkijét szorítaná. Bárkijét, aki mellette ül.

Kár érte, igazán szép nő a feleségem. Ha mostmár nem is, de vajon mit is szerettem benne azelőtt? A tökéletes testét, ami már más magját táplálja, az érzéki ajkát, ami győzedelmes vigyorra torzult szökése reggelén, a karcsú, ápolt újjait, melyek satuként próbálják most összeroppantani a jobb kezem, a nagy beszélgetéseket, amik valójában a lelki terror részét képezték, a főztjét netán? Nem, azt biztosan nem! Csak brassóit tudott, de azt is túl zsírosan. Persze, ha én bármit készítettem, az "mérgező" volt. Mostmár biztos, hogy nem a koleszterin fog megölni kisszívem!
Hát, ha így meggondolom, nem is tudom, mit szerettem benned. Bosszantó, hogy erre most kell rájönnöm. Jaj, te.. minek jöttem utánad..?!

Próbál közelebb bújni hozzám, de az őv nem engedi. Kikapcsolni meg nem meri, hiszen ég a lámpa! Jellemző. Még ilyenkor is reménykedik, ahhelyett, hogy a pillanatnak élne, legalább addig, amíg lehet. Bezzeg máskor nem tartja a szabályokat..
A válla felett, a hirtelen meredeken megbillenő horizonton látom a Pireneusok szikrázó, végtelen kristályláncát. Micsoda gyönyörű vidék! Itt egy jódarabig nem találják majd meg a roncsokat. Inkább ki kellett volna próbálnom a síelést! Ő nyilván utálja azt is.. de legalább nem lennék itt. Egy sífelvonóról néznék fel az égre.. a füstölő gépre..

Én is remegek, de az őrült kacagástól, ami lehet a tiszta oxigén mellékhatása is.

A stewardessek már nem szaladgának, a függönyt sem húzzák el, csak - szabályzat ide-vagy oda, - szemérmetlenül, jól láthatóan kuporognak a helyükön szorosan bekötve, csapzottan és maszkokkal az arcukon sírnak.

Hát, ha menni kell, menni kell! Még egyszer felsivít a motor, de hiába.
Jajj, azok a kérdő, kerek szemek! Mit mondhatnék neked Drágám? Mit szeretnél hallani utoljára? Szeretlek, vagy mit?           Ha-ha-ha!

Fogódzót keres a tépett néma vándor a pillanatnyi csendben,
sejti: nincs vége még.. a vihar csak erőt gyűjt, s lesújt menten.

IX. fejezet - A túloldalon

Nem tudom mennyi lehet az idő. Bármennyi lehet.
Nincs napfény, csak zajok. Rendszertelen recsegés-ropogás mindent betölt és körülvesz. A szélvihar süvítve tombol, a természet örjöng, a ház lassan megadja magát.
A homályos kert száguldó kavalkád. Élő és élettelen szenvedve, kínlódva táncol.
Kimenjek? Ki kell. Érezni akarom ezt a világot. A tornácról már látom mi zajlik valójában, de le kell lépnem ahhoz, hogy igazán átéljem.
Le is fogok.
A látvány őrjítő, a hangzavar leírhatatlan.
Csak egy lépés. Megteszem, mert bőrömön akarom érezni ezt a haragot.
Bátor vagyok és belenézek a természet üres szemébe.

(...)

Ágyban vagyok. Reszketek.
Hogyan kerültem ide?
Leléptem, ugye?
De mi történt azután?

Valami sikított. Velőt rázó és közeli üvöltés. Mintha a ház túloldaláról jönne. Minden repül.
A föld, a fű, a fák, a bokrok, a ház.

Nem vagyok egyedül, de szeretnék.

Az első esőcseppekre emlékszem. Égetően fagyosak és kemények voltak, ahogy  meztelen hátamhoz értek kéjesen.
Térdre esve próbálok több lenni, mint a szélvihar megunt játéka.

Másra nem emlékszem.
Menekülés, felboruló tárgyak zaja, a rikoltás, a szél, a zárt ajtók, az őrület.

Állig húzom a takarót. A fal megrepedt.
Nincs áram.

Fázom és félek.

A fejem felett benéz az ablakon.

- Figyelmeztetés: Gyógyászati célokra nem alkalmas!

VIII. fejezet - A Kert Elnöke

Egy babszem zümmög a bal fülem mögött. Egy ember közelebbhajol és izgatottan érdeklődik:
"- Megkérdezhetem, hogy mi a jó a Szabad Akaratban?"
- Igen! Megkérdezheted! Hát Pont Ez A Jó Benne!
A babszem - biztosan vörösbab -, egyre sürgetőbben és agresszívebben döngicsél, amikor egy reflex-szerű elhatározástól vezérelve megmozdítom a bal lábam. Nyújtózásnak indult, de valahogy hiányzott belőle az erő és elhalt a lendület.
Az a jó a nyugágyban, hogy amellett, hogy elegáns, pont ugyanolyan kényelmes, mint éjjel volt, amikor még nem volt zöld a fű és ilyen élesen langyos a levegő.
Csillámos a jobb kézfejem. (Vajon mitől, kitől?)
Ez volt az első, amit észrevettem, közvetlenül azután, hogy a babszem-darázs elzizegett a gyümölcsfák között.
A természetnek lágy az öle. Ez annyira biztos, minthogy mindenki beleköp a piszoárba.
Csak itt nincs ilyen. A civilizáció peremvidékére tévedtünk. Itt "zuttyantós budi" van.
Mp3-as DVD forog, házimozi rendszer festi alá a nyarat, az égen felhő nincs, de térerő még van.
Jó itt ébredni. Az asztal körül zölden csillogó, összegyűrt fémdobozok, mint alvó bogarak, és jó néhány gyufaszál.
Szokatlanul nehéz vagyok. Amikor jobban körbefordítom a fejem beigazolódik a sejtésem: tényleg elfogyasztottam két doboz chilisbab konzervet libazsíros kenyérrel és egy savanyúkáposzta-húsgombóc kompozíciót. Szóval innen az álom.
Eltart egy darabig, míg eldől, hogy hogyan tovább. A rosszullét határán egyensúlyban maradni. Feszülök és ahogy beindul a gépezet, a nyomás kezd kritikus mértéket ölteni.

Ilyen EU-s zuttyantósat én még nem láttam. A jobb szállodák wc-s bácsijait meghazudtoló igyekezettel csak egy közepes egérnyi keresztespók örködik törékeny nyugalmam felett, hogy az élővilág többi tagja ne háborgathasson ebben az évezredes és méltatlanul kerülendő témát szolgáltató tevékenység végzésében.
Valami ugyan erősen kaparássza az oldalfalat, de mivel nem várok senkit - tekintet nélkül annak lábai számára -, egy udvariatlan jobbkezes figyelmezető dörrentéssel jelzem, hogy a helyiség foglalt.

Amikor újra érzem a Nap melegét arcomon, már vidámabb a reggel. Barátom megkért, hogy bármit csinálhatok, csak ne kelljen válaszolnia. Picit lustálkodik még. Csak este ékreztünk.
Egész hüvös az egyik félig megmaradt sör. Különösen a cigihez viszonyítva. A súlyából ítélve pont annyi maradt benne, amit még szeretek.
Egy könnyedd séta a pázsíton, csak úgy körbe-körbe, két kezem kellemes terheivel, hol ebből, hol abból egy kicsi.
Fejre vigyáztam!.. de a cseresznyefa gyorsabb volt. Mindegy.
Ez sem változtat a lényegen:
A szódabikarbóna mégis segít, a sör felvidít, a cigi lenyugtat. A madarak csicseregnek.
Füttyentve zuhog el egy vonat. Ez a balatoni nyár.

Pillanatnyilag én vagyok a Világ Ura - jut eszembe a szórakoztató felismerés.

De ha nem is, a Kert Elnöke mindenképp.

- Hiába mész el, ha mindig felhívsz.

VI. fejezet - A Part

Ne erőltesd.
Nem mondom, hogy nem esik jól - mert valamilyen perverz, önigazoló, mazo módon még tetszik is -, de jobb lenne, ha tartanád magad az elhatározásodhoz. Én nem így akartam, mégis igazodnom kell a döntésedhez, amit teljesen önállóan hoztál meg.
Persze, persze. Tudom, hogy "ebben én is benne vagyok".. alig volt időm ezzel foglalkozni, mert valami más kötötte le a figyelmem. Igen. Valami más, de az is szorosan kapcsolódik hozzánk. Egy elképzelés, egy terv, amit hajszoltam.

Eldöntötted, s csak úgy, egyik napról a másikra közölted velem, hogy mire jutottál. Határozott voltál. Szavam sem lehetett. Legfeljebb elfogadhattam, semmit nem tehettem ellene.
Mégis visszakozol. Miért? Mégsem volt jó döntés?

Gondolod? Mostmár? Nem volt jó az időzítés?

Tudod, bevallom, hogy én nem így terveztem, de ha így akartad, akkor csináljuk így.
Mások is megteszik. Nem is bánják meg. Azonnal biztosan nem.
Persze, ha az ember nem elég körültekintő és nem tesz meg bizonyos óvintézkedéseket nagy égés lehet belőle. Akkor bánhatja meg igazán, de az elmulik hamar. Nem lehet semmi maradandó károsodás.
Úgy tűnt, hogy ha nem is készültél fel teljes mértékben, legalább átgondoltad a lehetséges következményeket és mintegy eltökélten feltettél mindent erre a lapra.

Ez szép, mert én nem biztos, hogy ennyire bátor lettem volna, főként nem a jelen helyzetben. A környezeti viszonyok nem a legalkalmasabbak szerintem, de végül is hát ezért vagyunk itt, ahol, nemigaz?!

Mégis visszakozol.

Hihetetlen, hogy még mindig meg tudsz lepni.
Annyi év után. A szeszély és a kiszámíthatatlanság vagy. Hogy ez érdekes-e? Eleinte az volt, de mostanra ez az érzés már megkopott. Megbízhatatlanságnak és bizonytalanságnak nevezném. A sor végére még beszúrnám a következetlenséget, ha nem bánod.

Miért?
Hát azért, mert minden jel arra mutat, hogy meggondoltad magad.

Velem ne csináld ezt.

Akármennyire is aggódsz, hidd el, hogy megjött a kedvem! Nem mondom, hogy megleptél, mert valahol számítottam erre, de mostanra teljesen ráhangolódtam.
Csináljuk!
Látom, hogy makacskodsz, de tudod mit? Te döntöttél. Viseld a következményeit!
Te akartad.

Maradnál? Már nem akarsz menni? Sajnáljalak? Nem foglak.
Késő! Ne nézz hülyének. Menned kell.

A matracot én viszem, te meg vedd szépen a papucsod és mostmár azért is menjünk le a partra!

- Tudod van egy egészen más világ..
Az én világom.
Nem tudom barátom, hogy ha látnád, inkább meglepődnél, vagy borzadnál, de biztosan nem szeretnél.
Ha most szeretsz, talán megértenél.

V. fejezet - Reggel az Öreggel

Remeg a kávé a kezében.
Sosem lehetek biztos benne, hogy mi lesz az ital sorsa. Hosszú és megpróbáltatásokkal teli az út az asztal biztonságától a borostás arcig.
Maga elé réved a lebegő csésze mögött.
Mit is mondott? Már csak én emlékezem rá. Ő már messze jár. Visszarepült az időben. A gyár, a háború, az élet. Van hova repülnie. A már több, mint hét évtized nemcsak hosszú, hanem elég széles légifolyosó is, főleg egy ilyen tapasztalt pilótának.

(...)

Feketén issza, a legerősebb dohánnyal, amit mindig is szívott. Mostanában néha előfordul, hogy fordítva próbálja meggyújtani, vagy megfeletkezve az elsőről, egy második után kutat a dobozban. Ilyenkor egy gyors mozdulattal mintegy mellékesen korrigálom a félreértést, jelentéktelen hiba.. úriemberek vagyunk ugyebár..

-"Olyan barack nem lesz mint tavaly volt." - Szigorú tekintettel mutatja bal kezével a hatalmas méretet.. - "Ilyen volt.. Igaz, hogy egy.."
Látva mosolyom, hozzáteszi:
-"Az ember egyszer ugorja meg a hat métert, az már világszám."

-"Mit nevetsz?"
-"Csak örülök, hogy itt ücsörgünk."
-"Hát, jobb, mint ácsorogni."

-"Régen volt már, hogy elhülyéskedtünk. Te is felnőttél már, mennyi lehetsz? Vagy már negyven.."
-"Harminc."
-"Harminc? Biztos nem több?"

Húgom puha lekváros sütijét majszolja.
-"Finom Papa?" - tudkolja.
-"Finom.. " - a többit hozzám intézve bizalmas huncutsággal: "..de ha elmegy, majd megmondom.."
Majd a sütire nézve: - "Ez most barát, reggel ellenség."

(...)

Később merengve sóhajtja:
-"Majd mama megfontolja, hogy mi a tennivalóm.. szóval mama mindent elintéz."

Ritkás, ősz haja, mint a septiben kaszabolt sövény. Ma megnyírom az udvaron. Majd kér egy szál cigarettát, ahogy belesüpped a karosszékbe a nagy fenyő alatt és így telik el az életünk.

Ahogy mondani szokta, amikor valaki majd megdícséri:

"Szép fejhez szép frizura."

“A élet elég szar játék, de a grafikája nagyon ott van!” - Grafitti

IV. fejezet - A nyertes

.. vagy, inkább tudod mit?
Úgy osztom el a pénzt, hogy mindenkinek jusson akit szeretek.
Te is ismered őket, meg hogy ki mire vágyik..
Írjunk össze egy listát.
(...)
Figyelj csak! Na, ez jó hosszú lett mi? Már csak azt kellene kitalálni, hogy kábé mi
mennyibe kerül.. Segíts már egy kicsit, mert nem nagyon vagyok otthon ezekben a
dolgokban. Legalább saccoljuk meg. Nem baj, ha fölé lövünk, ebből jut mindenre,
legalábbis remélem.
(...)
Na, kiváncsi leszek, ehhez Ő mit fog szólni.. biztosan örülni fog. Szerinted mit reagál?
Nem, nem is emlékszem, hogy mikor beszéltem vele. Idén már egyszer próbáltam, de
kinyomott. Sokat dolgozik, főleg amióta becsajozott...
Összeházasodtak? Nem is tudtam. Nem, nekem nem szólt..
(...)
És erre emlékszel? Szerintem jó lesz! Két, vagy három éve nyáron Ő meg erre volt
ráindulva! Állandóan erről beszélt, meg arról, hogy az életben nem fog tudni venni
magának, meg az a marhaság, hogy neki elég az álmodozás..
De, hívott valamikor.. valami telefonszám kellett neki, aztán le is tettük, mert nem értünk
rá beszélni. Abban maradtunk, hogy valamikor össze kellene jönnünk egy este dumálni
egyet, mint régen.
(...)
Ja, és a kártyapartik! Feleleveníthetnénk újra. Végül is ott a lakás, nem zavarna senkit.
Ja, Ő is jó fej! Emlékszel rá, hogy Ő meg az a típus, aki nem tud veszteni.. meg sörözni
se.. Hát vele meg mi lehet? Amióta elköltözem onnan, nem is találkoztunk, pedig csak pár
megállónyira van.. Látod, mindenkinek megvan a maga élete. Persze ez nem baj, de néha
jól esne, ha felhívnának.
(...)
Na, ezzel meg is volnánk!
Nézd, még maradt is valamennyi.. Nem baj, ebből majd kihúzom egy pár hónapig, aztán
nézek valami melót. Úgysem akartam itthon ülni, nem is tudnék. Megasztán nem is lesz
nehéz találni valami jót szerintem.

- És miért nem lehet?

- Lehet, csak nem szabad.
 

III. fejezet – Valami..

- Mindjárt jön a vonat, asszem a kilencesre.., ja nem.. a tizenegyesre.. gyere, siessünk!

Szerinted tetszeni fog neki? Órákig válogattam. Minden szálat egyesével. Kicsit néztek csak hülyének, gondolhatod. Direkt nem kértem papírba, vagy fóliába és zöld sem kell hozzá.. ez így pont jó. Ez a kedvence.

Na, ez a tizenegyes! Mi van kiírva?

Ez még nem az övé. Örülök, hogy ki tudtál jönni velem.. biztosan sok a csomagja. Neked is örülni fog, majd csak figyeld az arcát! A mosolya.. abba szerettem bele. Legalábbis először. Tudod, amikor találkoztunk, a munkahelyén volt.. vagy, ezt meséltem már? Persze, hogy meséltem.. Mindegy, szóval ott találkoztunk, és az egész olyan váratlanul történt. Tudod, az volt benne a legjobb, hogy nem voltam felkészülve. Nem úgy, mint, amikor az ember elmegy vadászni a többiekkel.. hanem csak úgy váratlanul. Neked volt már ilyen? Hát remélem egyszer majd lesz. Az a legjobb az egészben, hogy..

várj csak, most vált a tábla... na, ez lesz az!

Késik?!

Miért? Hóakadály a nyár közepén, vagy pályafelújítás, tán baleset?! Miért nem írják ki legalább, hogy mennyit?!.. Most mondja be..

Egy órát?!

Persze, menj csak, nem én nem kérek, kösz. Itt várok inkább, hátha rosszul írták és mégis bejön előbb..

(...)

Már itt is vagy? Kösz, de nem vagyok szomjas, idd csak meg. Jó, hát akkor majd megkínáljuk, neki biztos jól fog esni.. bár nem nagyon iszik ilyen cukrosat..

Kérhetnék viszont egy cigit, én is most vettem, de már el is fogyott..

Már itt kéne lennie..

Na, mindegy. Majd csak jön már. Biztosan jó lehet egy ilyen külföldi meló. Mutattam a képeket, amiket küldött? Akkor láttad, milyen gyönyörű környéken volt. Gondolom van még egy csomó új is. Jó lesz nézegetni, pláne, ahogy mesél! Megszakadok tőle. Mondtam, hogy a kutyája, hogy szétszedte az összes bútorom? Ja, képzeld. A mult hétvégén, amikor az anyja születésnapjára vittem azt a tortát és otthon hagytam a kutyát. Persze egyből mindent szétrágott. Hát, köztünk szólva nem nagyon szeretem a kutyákat, de ez valahogy más. Olyan jópofa. Persze neki is hiányzik már a gazdi gondolom.

Biztos nagyon fáradt lesz! Ennyit vonatozni.. Nem is akartam zavarni. Hadd pihenjen.

Most írják ki végre.. még húsz perc! Hát ezt nem hiszem el!

A húga volt nálam.. két, vagy három hete talán? Jó fej csaj, de ő sem tud valami sokat róla. Azt mondja, nem igen szokott írni neki sem. Mégis kérek egy kortyot, totál kiszáradt a szám. Nézd meg, nem vagyok lázas? Nem, én sem érzem, csak valahogy émelygek ma kicsit egész nap.

A kocsiját átnézettem a szervizben, hogy mire jön, minden rendben legyen vele. Féltem, hogy nem lesz meg időben, tudod milyenek ezek a szervizek, de aztán végül csak sikerült. Rendbe vágtam a lakást - már amennyire lehetett a kutyája miatt - meg bekevertem a koktélját, és azt az olaszt főztem, amit legelőször ettünk és úgy szeret. Jó nagy adag lett. Újjabban nem tudok kis adagok csinálni, amióta megismerkedtünk.

Ott jön!! Az lesz az!!! Gyeregyeregyeregyeregyere!

Már csak pár perc!! Megállt végre.. azt figyeld, mennyien vannak! Felállok erre, hátha jobban látok! Te addig figyeld azt az oldalt..

(...)

Mindenki elment, nem értem.

Lehet, hogy még a csomagokkal bajlódik, vagy elaludt volna?.. Csak felébreszti valaki, nem?

Te sem láttad arra?

Mindjárt felhívom, hogy mi van..

Nem veszi fel..

Biztosan rossz számot hívtam.. dehát memóriából?

Most meg ki van kapcsolva.......

Biztosan lemerült.. mintha mondta volna, hogy néha rossz a telefonja.. vagy a húga mondta?..

De akkor is.. hol van?

Hol lehet?

Csak nem történt valami..?