Engem nem zavar, hogy vagyok.
Téged?
X. fejezet - Nyolc rossz perc
Csak mered rám azokkal a rémült, könnyes szemekkel. Most nem csábítóak, mint rég. A sminkje elkenődve.. ha látná magát, biztosan kimenne a mosdóba. Persze épp nincs abban a helyzetben, hogy rendbe hozza a folyton kínosan ápolt külsejét.
A nedves szemein kívül nem látok mást belőle. Az arcát eltakarja a fehér oxigén maszk, haja kusza kócként tapad mindenre. A rázkódás, a zaj betölti a teret. Érzem a hideg gázt áramlani a torkomon keresztül. Száraz és édes, mint a fagyott kockacukor.
Már senki nem sikoltozik. Halkan imádkoznak.
Két napja bevallotta, hogy gyermeket vár.
Én nem akartam felnevelni más "fattyát" - ahogyan nagybátyám emlegetni szokta a házasságon kívüli gyermekáldást -, mégis beleegyeztem, hogy utazzunk haza együtt, hadd gondolkodjam még pár napot a jövőről.. Elvégre "olyan régen nem láttuk egymást", és persze "még mindig ugyanúgy szeret" - így próbált győzködni, főleg önmagát nyugtatva.
Apropó: A szeretet és a gyűlölet tényleg rokon érzelmek? Azt hiszem igen. Létezik a "kisördög" az ember jobb válláról súgva a csábító gonoszságokat? Ha igen, akkor nálam értő fülekre talált.
A kicsinyes büszkeségem sérült abban a szállodai szobában a tengerparton azon az estén, vagy talán csak sértve és átverve érzem magam a hazugságok és a felesleges utazás okozta időveszteség miatt.. netán még mindig szeretem őt a szökése és az időközben begyűjtött kis "fattya" ellenére.. Már nem olyan fontos.
Legalábbis itt és most már nem.
De tudja szorítani a kezem, amit olyan könnyen elengedett!
Ilyenkor bárkijét szorítaná. Bárkijét, aki mellette ül.
Kár érte, igazán szép nő a feleségem. Ha mostmár nem is, de vajon mit is szerettem benne azelőtt? A tökéletes testét, ami már más magját táplálja, az érzéki ajkát, ami győzedelmes vigyorra torzult szökése reggelén, a karcsú, ápolt újjait, melyek satuként próbálják most összeroppantani a jobb kezem, a nagy beszélgetéseket, amik valójában a lelki terror részét képezték, a főztjét netán? Nem, azt biztosan nem! Csak brassóit tudott, de azt is túl zsírosan. Persze, ha én bármit készítettem, az "mérgező" volt. Mostmár biztos, hogy nem a koleszterin fog megölni kisszívem!
Hát, ha így meggondolom, nem is tudom, mit szerettem benned. Bosszantó, hogy erre most kell rájönnöm. Jaj, te.. minek jöttem utánad..?!
Próbál közelebb bújni hozzám, de az őv nem engedi. Kikapcsolni meg nem meri, hiszen ég a lámpa! Jellemző. Még ilyenkor is reménykedik, ahhelyett, hogy a pillanatnak élne, legalább addig, amíg lehet. Bezzeg máskor nem tartja a szabályokat..
A válla felett, a hirtelen meredeken megbillenő horizonton látom a Pireneusok szikrázó, végtelen kristályláncát. Micsoda gyönyörű vidék! Itt egy jódarabig nem találják majd meg a roncsokat. Inkább ki kellett volna próbálnom a síelést! Ő nyilván utálja azt is.. de legalább nem lennék itt. Egy sífelvonóról néznék fel az égre.. a füstölő gépre..
Én is remegek, de az őrült kacagástól, ami lehet a tiszta oxigén mellékhatása is.
A stewardessek már nem szaladgának, a függönyt sem húzzák el, csak - szabályzat ide-vagy oda, - szemérmetlenül, jól láthatóan kuporognak a helyükön szorosan bekötve, csapzottan és maszkokkal az arcukon sírnak.
Hát, ha menni kell, menni kell! Még egyszer felsivít a motor, de hiába.
Jajj, azok a kérdő, kerek szemek! Mit mondhatnék neked Drágám? Mit szeretnél hallani utoljára? Szeretlek, vagy mit? Ha-ha-ha!
Utolsó kommentek