- Az egész az élettel kezdődött. Valahol ez minden forrása. Irónikus módon saját magáé is.
- Mi lehetett az élet előtt? Mi lehet az ötödik elem..?
- Azt hiszem, a szerelem.
- És a szerelemhez nem kell élet?
- Nem bizony. Az Élethez viszont kell szerelem.
I. fejezet – A szabadság szerelmese
Az ember, aki megelégedett magával, nem vágyik társra, hogy az kiegészítse, s így egésszé formálja őt. Kevesen vannak ilyen elégedettek.. Remélem.
- A szabadság és a szerelem ellentétes fogalmak, mint a jég és a tűz. Mindkettő nem létezhet egy helyen, egy időben.
- Eldönthetem, hogy melyiket választom?
- Nem. Nem választhatsz. A tudatos akarat ebben az esetben tehetetlen. Önálló hatalma az események felett csak illúzió. Ez a kérdés a tudat alatt dől el.
- Megdöntöm a teóriád: mi van, ha a szerelmem helyett szabadságot nyerek?
- A rendszer működik, csak épp nem a te tudatalattidban születik meg a döntés, vagy ha így jobban tetszik, szívedben, hanem a partneredében. Így nyersz szerelmed helyett szabadságot. Használd! Élvezd, amennyire a szerelmet is élvezni lehet!
- A szabadság tehát a következő szerelemhez vezető út?
- Igen. A szabadság és a szerelem váltogatják egymást, mint a rétek és az erdők. Egyikből következik a másik, egymáshoz kapcsolódnak, egymásból fejlődnek ki. A lényeg, hogy sose bánd, ha egy rétről az erdőbe lépsz, vagy épp a vadonból egy tisztásra. Megkeseríti a szíved a könny és a tisztánlátásod is nehezíti. Ami történt, mind azért volt, hogy a jelenlegi állapotodba kerülhess.
- Melyik a jobb?
- Ha figyelnél értenél, s ha értenél figyelnél. Különben csak az időmet rabolod. Mindkettőre szükség van, de egyikből sem túladagolva. Mindenkinek megvan a maga optimális dózisa. Mindkettőt csak módjával.
- Miért?
- Mert nem szabad elfelejteni, hogy a szabadság a maga vonzó lehetőségei mellett néhány aprócska veszéllyel is fenyeget. Az egyik ilyen a magány. A szabadság és a magány közt hajszál vékony a választó vonal és sosem tudhatjuk, hogy mikor melyik oldalon is állunk épp.
- És a szerelem? Annak is megvan a maga veszélye?
- Igen. A teljes kiszolgáltatottság.
- Ha ez mind igaz, és én egy végletes ember vagyok, akkor számomra nincs megoldás. Inkább nem leszek szerelmes.
- Dehogynem. Leszel.
- Talán. A szabadság szerelmese.
Utolsó kommentek