- Nem vagy éhes?
- Úgy örülök, hogy rákérdezel!
XI. fejezet – Ki nevet a végén? (Mindenki)
- Nem megyünk ki a Shell kútra?
- Mire gondolsz? Te meg rólam akarsz írni? Mindig ettől féltem.
- Akkor nem kajálunk?
- Hát, szerintem nem.
- Egy szelet kenyeret sem vágunk le?
- De hogy?
- Levágsz valamit, vagy behozol két kenyeret, aztán itt bent szétkapjuk.
- Hát ez nem valami feltűnő eljárás, mi?
- Senki nem fogja szűrni, ne parázz.
- Mondjuk én is meg tudnék enni egy kiló kenyeret egyedül..
- Ez meg kapcsolja már ki a gépet!
- Pont erre is gondoltam, húzd ki a dugót a ’csába!
- Most akkor kajálunk, vagy nem?
- Hát nem, az lett a végeredmény. A Shellre kell kimennünk kajáért.
- Nekem?
- Szerintem is.
- Jó, akkor meghívsz egy pizzás táskára!
- Még neked vannak elvárásaid?
- Mér’, neked?
- Jó akkor hozzál három pizzás táskát, vagy tizennégyet..
- Rólad ír.
- Meg rólad, de az előző értelmes gondolat volt.
- Miért, az előző az mi volt?
- Az egy nagyon értelmes gondolat volt.
- Pontosabban?
- Meghívlak egy csomó pizzás táskára, meg két liter üdítőre.
- Húbammeg! Nekem kell kimennem?!
(…)
- Miért is kellett enni, húú de szar volt.
Ja, és még nem is volt elég.
Utolsó kommentek