Utolsó simítás

- Az egész az élettel kezdődött. Valahol ez minden forrása. Irónikus módon saját magáé is. 

- Mi lehetett az élet előtt? Mi lehet az ötödik elem..?

- Azt hiszem, a szerelem.

- És a szerelemhez nem kell élet?

- Nem bizony. Az Élethez viszont kell szerelem.

I. fejezet – A szabadság szerelmese

 Az ember, aki megelégedett magával, nem vágyik társra, hogy az kiegészítse, s így egésszé formálja őt. Kevesen vannak ilyen elégedettek.. Remélem.

- A szabadság és a szerelem ellentétes fogalmak, mint a jég és a tűz. Mindkettő nem létezhet egy helyen, egy időben.

- Eldönthetem, hogy melyiket választom?

- Nem. Nem választhatsz. A tudatos akarat ebben az esetben tehetetlen. Önálló hatalma az események felett csak illúzió. Ez a kérdés a tudat alatt dől el.

- Megdöntöm a teóriád: mi van, ha a szerelmem helyett szabadságot nyerek?

- A rendszer működik, csak épp nem a te tudatalattidban születik meg a döntés, vagy ha így jobban tetszik, szívedben, hanem a partneredében. Így nyersz szerelmed helyett szabadságot. Használd! Élvezd, amennyire a szerelmet is élvezni lehet!

- A szabadság tehát a következő szerelemhez vezető út?

- Igen. A szabadság és a szerelem váltogatják egymást, mint a rétek és az erdők. Egyikből következik a másik, egymáshoz kapcsolódnak, egymásból fejlődnek ki. A lényeg, hogy sose bánd, ha egy rétről az erdőbe lépsz, vagy épp a vadonból egy tisztásra. Megkeseríti a szíved a könny és a tisztánlátásod is nehezíti. Ami történt, mind azért volt, hogy a jelenlegi állapotodba kerülhess.

- Melyik a jobb?

- Ha figyelnél értenél, s ha értenél figyelnél. Különben csak az időmet rabolod. Mindkettőre szükség van, de egyikből sem túladagolva. Mindenkinek megvan a maga optimális dózisa. Mindkettőt csak módjával.

- Miért?

- Mert nem szabad elfelejteni, hogy a szabadság a maga vonzó lehetőségei mellett néhány aprócska veszéllyel is fenyeget. Az egyik ilyen a magány. A szabadság és a magány közt hajszál vékony a választó vonal és sosem tudhatjuk, hogy mikor melyik oldalon is állunk épp.

- És a szerelem? Annak is megvan a maga veszélye?

- Igen. A teljes kiszolgáltatottság.

- Ha ez mind igaz, és én egy végletes ember vagyok, akkor számomra nincs megoldás. Inkább nem leszek szerelmes.

- Dehogynem. Leszel.

- Talán. A szabadság szerelmese.