– Az Élet nem Habostorta.
– Nem?
XIV. fejezet – Baleset
Az olcsó téligumik vad dobolása szűrődik át az éjszakai jazz adó lágy dallamain, miközben az üres rakpart sárga fényei suhannak el a tükörben. A túlpart is kihalt, csak egy sötét taxi dolgozik már. Halkan zúg a fűtés, a kasznit dobálja a csillogó aszfalt.
Hova is sietek ennyire?
Ja, igen! Minha egy lánynak írtam volna, hogy végeztem bent.. Végeztem.
A többiek az egyik legnagyobb partnerünk által szervezett év végi bankettre mentek a város legelegánsabb éttermébe, így a délutános műszakom éjszakaivá változott. Megesik az ilyesmi, csak épp nem gyakori, hogy egy személy nyakába szakadnak több órás feladatok. Mind azonnal kell. A pánik szele megcsapott , de sikerült szembenéznem vele. Felülkerekedtem. Már csak emlék.
Spiccesen jöttek meg a vacsoráról.. részegen. Együttérzésükről biztosítva megkínáltak egy pohár itallal. Beszélgettünk. Rágyújtottunk. Rátöltöttünk. Míg elfogyott.
A zenétől elváló hangszínű kondulás a zsebemből jön.
Nolám! Még fent van hajnalok hajnalán? Ha válaszol, biztosan át is jön. Vagy csak írt egy mentegetőzőn elutasítót? Vajon mire fog hivatkozni? Arra, hogy fél négy? Például.
Ügyetlenül kikotrom, a kocsi megbillen. Hoppá, bal kézzel korrigáltam.
Egy baritonra színezett hang üvölt fel a feljemben:
Jó estét Hölgyeim és Uraim!
Kollégám és jómagam az évente megrendezésre kerülő ámukfóverseny idei helysznéről jelentezünk élőben! A mai egyetlen versenyzőnk a piros tankkal száguldó ittas elmebeteg, aki veszett iramban, hirtelen kormánymozdulatokkal próbálja a pályán tartani járművét. Rally a javából DRÁGÁIM!
Egy szájhúzással kikapcsolom a közvetítést. Nem vagyok részeg! Csak egy ágyat szeretnék. Lehet üres is, legfeljebb kialszom magam.
"Oéé, ájjlövök? ee ohha foxg ed neved repülni..I%"
Micsoda?! Remeg a kezemben, egy pillantással nem tudom elolvasni rendesen a vakító kijelzőt.
A mellemhez szorítom a telefont, hogy tompítsak a rászkódáson, mostmár jobb.
Nem szól a zene.
Sípol minden. Nem férek el. Hol vagyok? Üvegben. Egy üvegkupacban bezárva. Szorítás. Sárga rongy forrón és szürkén csurog az ülésre és az ölembe. Biztosan a szélvédőn át tört utat magának és azon túl is folytatódik. Egy dobozban.
Nem érzem a vállam.
A sípolás dudálássá változik. Levegőt! Nem kapok levegőt. Érzem, hogy a millió szilánk ragacsos arcomra tapad, ahogy szabad kezemmel próbálom kitörölni szememből ezt a bűzt.
A szőke rongyból ömlő sötét lében tocsog a nadrágom és a kabátom.
Mi ez a kürtszó?!
Nem nyomom a dudát.
Zihálva próbálom felemelni a fejem. De nehéz. Valami folyik a számból.
Alig látok.
A kristály pókháló túloldalán, egy fehér roncs parkol az orromtól fél méterre, furán ferdén megdőlve. Egy kabát van a kormányon. Mozog.
Baleset történt? Autóbaleset! Így esett..
Ne dudálj már, mindenkit fellármázol! - gondolom mondani. Valójában csak egy elnyújtott morranást hallok a fejemben.
Várj, mindjárt segítek.. de hogy?
Az nem doboz.. A rongy szemmagasságban egy babarózsaszín gyerekülésben ér véget.
Hogy férhet ki egy ilyen az első ülések közt és a másik roncs ablakán?
Vajon erre a kérdésre mit válaszolna az ajándékkatalógust szorongató eladó az autófelszerelési osztályon? Vagy ezt a gyerekosztályon adják?
Hitrelen kialudt a felefonom fénye, amit még mindig a jobb kezem roncsai tartanak felfelé. A másik kezemmel megtörlöm és nyomok rajta egyet. Lássuk csak..
"Oké, átjövök, de sokba fog ez neked kerülni..:)"
Utolsó kommentek