- Figyelmeztetés: Gyógyászati célokra nem alkalmas!
VIII. fejezet - A Kert Elnöke
Egy babszem zümmög a bal fülem mögött. Egy ember közelebbhajol és izgatottan érdeklődik:
"- Megkérdezhetem, hogy mi a jó a Szabad Akaratban?"
- Igen! Megkérdezheted! Hát Pont Ez A Jó Benne!
A babszem - biztosan vörösbab -, egyre sürgetőbben és agresszívebben döngicsél, amikor egy reflex-szerű elhatározástól vezérelve megmozdítom a bal lábam. Nyújtózásnak indult, de valahogy hiányzott belőle az erő és elhalt a lendület.
Az a jó a nyugágyban, hogy amellett, hogy elegáns, pont ugyanolyan kényelmes, mint éjjel volt, amikor még nem volt zöld a fű és ilyen élesen langyos a levegő.
Csillámos a jobb kézfejem. (Vajon mitől, kitől?)
Ez volt az első, amit észrevettem, közvetlenül azután, hogy a babszem-darázs elzizegett a gyümölcsfák között.
A természetnek lágy az öle. Ez annyira biztos, minthogy mindenki beleköp a piszoárba.
Csak itt nincs ilyen. A civilizáció peremvidékére tévedtünk. Itt "zuttyantós budi" van.
Mp3-as DVD forog, házimozi rendszer festi alá a nyarat, az égen felhő nincs, de térerő még van.
Jó itt ébredni. Az asztal körül zölden csillogó, összegyűrt fémdobozok, mint alvó bogarak, és jó néhány gyufaszál.
Szokatlanul nehéz vagyok. Amikor jobban körbefordítom a fejem beigazolódik a sejtésem: tényleg elfogyasztottam két doboz chilisbab konzervet libazsíros kenyérrel és egy savanyúkáposzta-húsgombóc kompozíciót. Szóval innen az álom.
Eltart egy darabig, míg eldől, hogy hogyan tovább. A rosszullét határán egyensúlyban maradni. Feszülök és ahogy beindul a gépezet, a nyomás kezd kritikus mértéket ölteni.
Ilyen EU-s zuttyantósat én még nem láttam. A jobb szállodák wc-s bácsijait meghazudtoló igyekezettel csak egy közepes egérnyi keresztespók örködik törékeny nyugalmam felett, hogy az élővilág többi tagja ne háborgathasson ebben az évezredes és méltatlanul kerülendő témát szolgáltató tevékenység végzésében.
Valami ugyan erősen kaparássza az oldalfalat, de mivel nem várok senkit - tekintet nélkül annak lábai számára -, egy udvariatlan jobbkezes figyelmezető dörrentéssel jelzem, hogy a helyiség foglalt.
Amikor újra érzem a Nap melegét arcomon, már vidámabb a reggel. Barátom megkért, hogy bármit csinálhatok, csak ne kelljen válaszolnia. Picit lustálkodik még. Csak este ékreztünk.
Egész hüvös az egyik félig megmaradt sör. Különösen a cigihez viszonyítva. A súlyából ítélve pont annyi maradt benne, amit még szeretek.
Egy könnyedd séta a pázsíton, csak úgy körbe-körbe, két kezem kellemes terheivel, hol ebből, hol abból egy kicsi.
Fejre vigyáztam!.. de a cseresznyefa gyorsabb volt. Mindegy.
Ez sem változtat a lényegen:
A szódabikarbóna mégis segít, a sör felvidít, a cigi lenyugtat. A madarak csicseregnek.
Füttyentve zuhog el egy vonat. Ez a balatoni nyár.
Pillanatnyilag én vagyok a Világ Ura - jut eszembe a szórakoztató felismerés.
De ha nem is, a Kert Elnöke mindenképp.
Utolsó kommentek