– Ha azt kérdezem, hogy tudod-e, de megígérem, hogy nem kérdezek erről többet, mit fogsz válaszolni?
– Azt, hogy tudom.
– És ha nem ígérem meg?
– Akkor lehet, hogy bevallanám.. hiszen barátok vagyunk.
XII. fejezet – Nem
– Tudod, hogy naponta hány jelenlévő embernek és a nem jelenlévő emberek számodra megtanított szabályainak kell megfelelned?
– Nyilván nem pontos számra vagy kíványcsi, de ha így belegondolok, lényegtelen. A kérdésben benne van, hogy úgy gondolod, hogy soknak.. és? Az életben vannak bizonyos kötelezettségeink.
– Igen? Mondj egy példát!
– Hát.. ez egyénileg változik, de itt van például a vallás a maga parancsolataival, a munka a folyamataival, a hobbik a szabályaikkal.. sok minden.
– Ezeknél általánosabb kötelezettségeink is vannak.. gondolkodj!
– A gyermeknevelés.. a fejfenntartási ösztönünkből fakad.. a társas életszemlélet, melynek következménye, hogy az ember nincs egyedül.. a testünk és lelkünk igényei. Élelem, sport, szórakozás, szex.
– Már közeledsz, de ezek még mind távolabbiak, mint amire én gondolok. Ezek mind egyfajta cselekvésünknek következményei. Mi az ami összeköti az általad felsoroltakat?
– A szándék?
– Majdnem. A pozitív szándék. A legfőbb kötelezettség.
– Az elfogadás kinyilvánítása? Miért pozitív?
– Az emberek - mert társas lények - valamikor réges-régen eldöntötték, hogy az egyetemleges szándék-számegyenes két végpontja közül az Igen lesz a pozitív, a Nem pedig a negatív. Az Igen jelenti az elfogadást, a beleegyezést, a segítségnyújtást, az engedélyezést, az akadálytalanságot, a reményt, a fejlődést.. a megalkuvást, az árulást, a háborút és a pusztítást. Az Igen a játék, és a divat, a tetszeni vágyás. Az ösztönök.
– Ez önmagában is elég végletesen hangzik. És a Nem?
– Ők ketten az alfa és az omega. A fekete és a fehér, az Igen a zöld pipa, míg a Nem egy vörös kereszt a monitoron. Ők ketten a tiszta akarat, a döntés, minden más, ami köztük van, csak politika és időhúzás. Pedig nem kellene így gondolnunk a Nem-re.
– Miért? Minek definiálod a Nemet?
– A Nem a kételkedés, a tagadás, a cinkosság, a logika, az ész diadala az ösztön felett. Gerinc, büszkeség, makacsság, önmegtartóztatás. A Nem maga a forradalom. A Nem az erő. Az erő, ami legalább egy pillanatra megállít és gondolkodásra késztet.
– Ezt hogy érted?
– A rengeteg Igen mind a beilleszkedésünket szolgálja. Megalkuszunk mindennel és mindenkivel, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy mit is akarunk valójában. Mindenre Igent mondva elsodródunk, mert legalább így nem vagyunk egyedül. Beleolvadunk az arctalan birkanyáj szürkeségébe, ahogy egyik a másik után ugrik egy sziklapárkányról a halálos szakadékba, csak azért mert a kollektív tudat feltett egy talán hibás kérdést, amire – megszokásból, vagy csak figyelmetlenségből – automatikusan Igent válaszoltunk. Az "Ugye elhiszed, hogy boldog leszel, ha ránk szavazol, minket választassz, vagy ezt-meg-ezt megveszed?" kédésre hipnotizáltan nyitjuk a pénztárcánkat.
– Az Igen biztonságos.
– Többnyire az. A Nem viszont valami egészen más. A Nemre emlékezni fognak. Soha sem felejtik el, ha megtanulod megfelelően alkalmazni.
– Hogyan?
– Próbálj szorongás nélkül Nemet mondani, úgy, hogy ne érezd rosszul magad miatta. Ha megtanulsz mosolyogva Nemet mondani, talán nem leszel népszerű, de annál emlékezetesebb. Bátor, kihívó, igaz és szabad.
– És, ha mosolyogva Nemet hallani?
– Akkor boldog.
Utolsó kommentek